Keresés
 
   
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

csak tíz év múlva ne ez a dal legyen alszunk rá egyet... téli utazás a kaposváriakból balta luxus csárdáskirálynő és zombik a nézőtéren hangállam - én zene nélül soha a legjobb előadás: csontbrigád hősök, hétköznapiak megvillan családi pótlék cipőtrend a bűvös mondat blú iz red szong mit nézzünk ma? mindent! én kérekelnézést1 férfibarátságról az athéni timon veretes párbeszéd a fesztiválbarátság égisze alatt hmg/halálra táncoltatott gagarintól steinerig - nagyon szubjektív kis esti hmgs zene u21 hivatalos megnyitó szophoklész reggelire u21 megnyitó előtti megnyitó

Videók

 

 

férfibarátságról az athéni timon

2012.10.12.

03:39



KoMa Társulat (Budapest): William Shakespeare: Athéni Timon
11. Csütörtök 20:00     Régi Zsinagóga
120'
szereplők:
Timon: Zrinyi Gál Vince
Apemantus: Horváth Illés
Alcibiades: Herczeg Tamás
Flavius: Vicei Zsolt
Szenátorok, urak, szolgák és kurvák: Jaskó Bálint és Mohai Tamás
Apród: Mervel Miklós

fordította: Szabó Lőrinc
dramaturg: Fekete Ádám
zene: G. Szabó Hunor
produkciós vezető: Kulcsár Viktória
rendezőasszisztens: Anka Kristóf
rendező: Zrinyi Gál Vince


ha akarsz valamit tudni a barátságról és az árulásról, csak nézd meg az athéni timont.

nincs nehezebb, mint úgy játszani, hogy se díszlet, se jelmez, se kellékek - csak a színpad,a  színpad szélén a székek, rajtuk nézők és mellettük a színészek. akik hol felállnak, hol üldögélnek, hol hangszert fognak a kezükbe és zenélnek - nincs üresjárat, kemény szöveg, nagyon sok arcul csapó igazság.
a darab végén úgy érzi az ember, hogy haza sem akar menni, inkább ki az erdőbe, feküdni a száradó leveleken, hagyni, hogy az őszi eső lemossa róla a gyarlóságot, a világ mocskát, számot vetni azzal, hogy a barátok igaz barátok-e valójában, számot vetni azzal, hogy hajnali háromkor, ha az ember bajban van, hány embert hívhat fel, aki nem küldi el a búsba, számot vetni azzal, hogy ha kapunk, akkor azért várnak is valamit, és hogy az önzetlenség hiú remény csupán.






ez a kézfogások darabja, a mackós, kedves timón maga a jóindulat, szíve csordultig szeretettel igaz barátai iránt, mindenét képes nekik adni, az utolsó ingét, az utolsó falatot is, naiv és jóhiszemű, nem veszi észre, hogy kiforgatják mindenéből, amíg asztala bőségesen terített, nála esznek, nála alszanak, elfogadják tőle az ajándékokat, de amikor elfogy a pénze, és a hitelezők ostromolják, az egykori hű barátok már meg sem ismerik, nem tudnak saaaaajnos segíteni.

közben időnként játszik a színpadon a shakespeare-zenekar, nem ez a nevük, csak én nevezem így.

ez a kézfogások és a barátság színháza, hét férfi, csak férfiak, nők sehol, nő egy se, mert igazán csak a férfi barátság a barátság.



ez  a nagy igazságok darabja, három mondatonként lehetne idézni, "nem igazán ad, aki visszavesz", és hányszor visszaveszik azt, amit adnak haragjukban, bosszúból, irigységből, csak úgy, mert mért ne.

ó egy darab
amiben csak férfiak vannak
az irigyelt férfibarátság
egy nő nem tudja, mi az
ármány nélkül
rafinéria nélkül
megalkuvás nélkül
sértődés nélkül
mindig minden időben
minden körülmények között



és timón, a jólelkű, tudja azt mondani: ha nem volnál ilyen mérges, apemantus, tennék valamit érted

(( közbevetett gondolat:
itt vannak a fesztivál már most megelőlegezetten legkócosabb színészei
a legkócosabb férifakból álló társulat
rod stewarti kócosság
olyan punkos
pedig már megint a görögöknél járunk
meg a demokráciában
ők még hittek benne
jönnének csak ide most
hát, majd jól meglátnák
de térjünk vissza a kócosságra



az u21-en nincs díj, ez nem díj, de mégis az, megkapják))

és ott van az a szép mondta, hogy "milyen tisztességesen igyekszik ez a nemes úr féregnek látszani"
ó igen, ez a világ is teli van férgekkel
és féreglyukakkal, amin keresztül el tudnak menekülni
vagy csak ideig-óráig beássák magukat
mert van egy kis fricska is
timon kölcsönt kér az államtól érdemeire való tekintettel
sok van neki, például támogatta a helóta közétkeztetési programot
de minő fájdalom, támogatásra csak akkor számíthat, ha netán van rokona a szenátus tagjai között
ez az összekacsintás



és ő mégis, mégis meghívja őket újra
minden tányér ugyan azt kapja
milyen szép ez, egyenlően, nincsenek egyenlők és egyenlőbbek az ő szívében
de végül beolvas nekik
pofabarátok csürhéjének nevezi őket, talpnyalóknak, lopjatok, gyilkoljatok, raboljatok, az erény sodrával szálljatok szembe, éljen a zűrzavar...
nagyszerű monológ.
ahogy elcsuklik a hangja, bennünk szakad a levegő.
együtt zihálunk vele.



így válik az athéni timon mizantroposszá, aki gyűlöli az emberi lényeket.

aztán fordulat: a szenátus tagjai utána mennek az erdőbe, hogy tudassák vele: visszahívják, mert háború fenyeget. de timon üzeni mindenkinek: szarok az egészbe.

sírján ez áll: "
mindenkivel együtt utáltalak
timon vagyok
hordd el magad"

a sors fintora, kegyetlen fricska, minő öröm, hogy ezt már nem érhette meg: kihantolják és athén szívében újratemetik.

így lesznek a kiátkozottakból, elfeledettekből hősök, ha a történelem újraírja önmagát.





a lap tetejére
 

2017 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció