Keresés
 
   
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

csak tíz év múlva ne ez a dal legyen alszunk rá egyet... téli utazás a kaposváriakból balta luxus csárdáskirálynő és zombik a nézőtéren hangállam - én zene nélül soha a legjobb előadás: csontbrigád hősök, hétköznapiak megvillan családi pótlék cipőtrend a bűvös mondat blú iz red szong mit nézzünk ma? mindent! én kérekelnézést1 férfibarátságról az athéni timon veretes párbeszéd a fesztiválbarátság égisze alatt hmg/halálra táncoltatott gagarintól steinerig - nagyon szubjektív kis esti hmgs zene u21 hivatalos megnyitó szophoklész reggelire u21 megnyitó előtti megnyitó

Videók

 

 

a méltatlankodó sisak

2012.07.27.

13:36

ha a zsina udvarán végigsétálsz, és a kerítés előtt balra fordulsz, aztán gyorsan még egyszer balra, be a padlásra vezető ajtón, és ott nem mégy tovább a csalogató lépcsők felé, hanem balra nézel, egy szögre akasztott piros sisakot látsz majd.

és ha nem mégy tovább, hanem elmélázva, a szívedet kitárva, csendben álldogálsz a fényben úszkáló porszemek között, hallani fogod, hogy a piros sisak szipog.
és olykor méltatlankodik.

piros sisaknak lenni nem a világ legszerencsésebb dolga.
mert mi dolga lehet egy munkavédelmi sisaknak egy, már színházi játszótérként funkcionáló zsinagógában, ahol sehol egy talicska, sehol egy bitumenkeverő gép, sehol egy malteres kanál?

egy ilyen helyen egy piros munkavédelmi sisak csak vicc.

megalázó odanemillés.



persze, mondhatják, a színe szép, a formája éppen tökéletes, mint a fröccsöntött, precíz géprsoron gyártott munkavédelmi sisakoké.

nyilván állítható csatja is van, és a fejrésznél a pántot is lehet szűkebbre vagy bővebbre venni - fejmérettől függően.

de piha, minő fejméret! minek is beszélünk erről, amikor ennek a szögre akasztott piros sisaknak, akár mennyire is büszkén feszül ott a falon, szinte érezhető bánata van? a semmibevettség, a velenemtörődés bánata ez.

és a szükségé.

mert piros munkavédelmi sisakot az ember azért vesz, mert kell.
nem azért, mert belső kényszer érez, hogy megalkossa egy gépsoron, nem azért, mert belső kényszert érez, hogy hordja és így mutassa meg a világnak.

na persze, a színház, az más.
az alkotás örömében és kínjában születnek a darabok, belső indíttatásból.
de nem kényszerből! nem szükségből.
a piros sisak már azzal is kibékülne, ha egyszer, csak egyetlen egyszer felvinnék a színpadra.
ha részese lehetne a nagy egésznek.

amit elképzel, de sosem látott még.
a színházat csak elképzeli: látja az izgatott színészeket, ahogy ruháikban a lépcsőn le- és felsuhognak, látja sanyibá összeráncolt homlokát, ahogy épp egy lehetetlennek tűnő hang- vagy fénytechnikai probléma megoldásán gondolkdoik majd jön rá, látja a révült arcú rendezőket maga mellett elsietni.

de ők egy pillantást sem vetnek rá.
ezért szipog, méltatlankodik.
de hiába.
úgysem hallja meg senki.


a lap tetejére
 

2014 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció