Keresés
 
   
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

blogzárás - nincs kegyelem miről beszélünk? - emlékeztető utolsó vacsora sanyibá majdnemgudbáj blogger módra döbrei dénes - lajkó félix: bőrkert tolnai dedikált balog bezárta, aztán döbrei és lajkó a tizedik napon moncsicsi tanulmányi kör - vannak tervei? bezárult a zenedoboz hommage à Bozsik Yvette társulat idegeneknek tilos mélység s aki ott csak hal fém, nem vas - hírnév holnaptól már úgy lesz a helyes megfejtők a nap mondata andaxinház - nincs mitől félni metanoia artopédia - tizenhárom hónap unokák színháza megkerült a fesztiválbarát az összes kerékpáros szobra helyett a tegnapi nap fotója lovak az ablakban aradi kamara viszont song - idegen toll van-e valahol becsületes megtaláló? gyerekességek, csillag börtön mégy ma a böribe? mi a fontosabb? a rampai lecsó zenedobozra kovászos uborkát katica felolvas nórinak a fesztiválbarát dala ön kéntes? de ki az a grotowski? yay, meg van a... yay, hol a... derevo - harlekin (ötödik nap) mi, akik itt vagyunk ki van a virág mögött? focus műhely - happy hour (negyedik nap) szakonyi györk - marginális (negyedik nap) hmg vonaton - utcajátékok tolnaiul nomen est omen - zenedoboz pintér béláék - szutyok, idegen tollakkal vicc demokráciára és zsarnokságra didergő - horváth mihály gimnázium napibalog (harmadik nap) az eszéki zsiráf góbirita (harmadik nap) a lüke fiú az elfekvőben (harmadik nap) szeretem az angyalokat (harmadik nap) symposion lift kiállításmegnyitó (harmadik harmadik hang színháza - f/eltűnések (második nap) zenedoboz - a vajdasági szív (második nap) tolnai ottó köszöntése, jelenkor (második a kisinyovi rózsa (első nap) keserédes, avagy megnyitó (első nap) azok a deszkák, az a színpad (első nap) nehéz a szívem - hajnóczy 12 (első nap) thealter lúkbekk 2009 thealter lúkbekk 2008 thealter lúkbekk 2007 thealter lúkbekk 2006

Videók

 

 

pintér béláék - szutyok, idegen tollakkal

2010.07.20.

01:00




hát az úgy volt, hogy amikor volt az első előadásom, utána össze kellett pakolni, átöltözni,
és jó néhány ember körbe akart ölelni, én meg ahelyett, hogy felpattantam volna a
bicajomra hogy átguruljak a kisszínházba, hagytam, aztán emiatt elkéstem a pintér béla
társulat szutyok című előadásáról, és már nem engedtek be, pedig csak tíz percet késtem,
és ez azért fájó, mert

1. saját hibámból előadásról még sosem késtem, amióta a thealter blogot írom, és már hibájából sem.

2. az anyám orra az u pavilonban pár éve annyira jó volt, hogy ezt nagyon meg akartam nézni

3. úgy nézett ki, hogy a blog nem tud beszámolni pintér béláék idei darabjáról

de mért lennék anya, ha nem lenne  messze földön híres a problémamegoldó képességem? ennek köszönhetően itt vagy egy poszt, a szöveg balog józsitól, a fotók révész robitól -
mindkettejüknek köszönöm.

 

 

Pótblog-Pintérül!

Szeretnék úgy írni, mint Béla, de nem tudok úgy írni, a lábam nem alkalmas rá. A színházat ugyanis lábbal írják. Volt egy álmom. Abban az álomban én rendező voltam. Színházi rendező, persze, és ezt az álmomat ébren is képviseltem, szóval annyi lenne, hogy a színésznek megmondom, itt jössz be és ott mész ki.

Ami pedig odabenn történik?

Nos?

Hát, ahhoz már a Béla jobban ért, mert tudja azt is, mikor kell a színésznek bejönni – jó, azt én is tudom és, mikor kell kimenni – jó, azt is.

És benn?

A pokol kilencedik körében, amit színpadnak nevezünk?

Mi történjék a színpadon.

Hát, az, amit a Béla megír.

És megrendez.

Figurákat.

Teljesen pontosan tudja, hogy a figurák minek és hogyan mutatkozzanak.

Milyen legyen a szavuk és a lábuk járása.

Mi legyen rajtuk a ruha, úgy, hogy az passzoljon.

A Béla úgy passzol, ahogy csak a legnagyobbak.

Még, akkor is, amikor némileg beinog a konstrukció, a jelenet még mindig tart, holott már vége van.

Rendezői jobbon áll péel a nő, az anya, aki nem lehetett anya, és lassan leesik neki, hogy a férje szűri a levet össze.

Lassan esik le neki, csak abból látom, ahogy ott áll, nekem viszont gyorsan esik le, le is van már esve, szétterült a kétely, a féltékenység, a harag, a bánat és a rettegés, és, igen, a panasz is szétterült nézői lelkem padlóján.

Basszameg.

Basszameg!

Ezt hallom a tócsából, benne egy nő fuldoklik, pedig csak áll.

Áll a színpadon és nem csinál semmit, de olyan ritmusba van az odarendezve, az állásba ez a nő, mintha mindezt csinálná, amit egy nő csinál, tehát kikaparná a büdöskurvája szemét, miközben tépi a büdöskurvája hajár, és rugdossa is, és veri, mint a záporeső.

Na.

Eddig rendben, biztos jó a színésznő.

Biztos jó, mert előbb utóbb ki is kell vinni onnan, abból a pást széli álldogálásból, és éppen akkor kell kivinni, amikor kell.

Ezt, ennek az idejét, a sebességét ember meg nem mondja, mert hiába fizika is kimenni egy nőnek, és kémia is, naná!

Azt csak a Béla mondja meg.

Úgy menjél, hogy, amikor mész, akkor már győztél.

Legyőzted a tócsát.

Nem büszkén, nem gőgösen, nem is ravaszul vagy alattomosan, faszt!

Hanem úgy, ahogy csak az a nő mehet, aki tudja, hogy az élet is megy vele.

Innen el, az élet megy tovább, és ő vele megy.

Elmegy az élettel.

Nem is beszélve a csúnya fogú lányról, akit jó lett volna megsimogatni, de a Béla nem hagyta, mert a csúnya fogú lányokat nem szokták simogatni.

Amiből az következne, hogy a csúnya fogú lány vulgárpszichózisa tengelysugára mentén lett a gárda egyik jobbik tagja.

Azért lett, mert oda emberek mennek vonulni, és Béla tudja, ha emberek mennek valahova, akkor azokat az embereket nekem minimum meg kell értenem vs szeretni is kell.

A magunk módján.

Na, a Pintér vágja ezt a „magunk módját”.

Pintér Béla valójában a mai színházunk Móricz Zsigmondja.

Szerencséje is van annyi, hogy a Barbárok is ott várják őt.

Raktáron.

Aranyos Béla Bácsi, Drága Raktárosunk!

Rámoljál csak onnan mindent és mindenkit kifelé!

 

                                   balog

 

 

 

 

 

 



a lap tetejére
 

2014 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció