Keresés
 
   
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

blogzárás - nincs kegyelem miről beszélünk? - emlékeztető utolsó vacsora sanyibá majdnemgudbáj blogger módra döbrei dénes - lajkó félix: bőrkert tolnai dedikált balog bezárta, aztán döbrei és lajkó a tizedik napon moncsicsi tanulmányi kör - vannak tervei? bezárult a zenedoboz hommage à Bozsik Yvette társulat idegeneknek tilos mélység s aki ott csak hal fém, nem vas - hírnév holnaptól már úgy lesz a helyes megfejtők a nap mondata andaxinház - nincs mitől félni metanoia artopédia - tizenhárom hónap unokák színháza megkerült a fesztiválbarát az összes kerékpáros szobra helyett a tegnapi nap fotója lovak az ablakban aradi kamara viszont song - idegen toll van-e valahol becsületes megtaláló? gyerekességek, csillag börtön mégy ma a böribe? mi a fontosabb? a rampai lecsó zenedobozra kovászos uborkát katica felolvas nórinak a fesztiválbarát dala ön kéntes? de ki az a grotowski? yay, meg van a... yay, hol a... derevo - harlekin (ötödik nap) mi, akik itt vagyunk ki van a virág mögött? focus műhely - happy hour (negyedik nap) szakonyi györk - marginális (negyedik nap) hmg vonaton - utcajátékok tolnaiul nomen est omen - zenedoboz pintér béláék - szutyok, idegen tollakkal vicc demokráciára és zsarnokságra didergő - horváth mihály gimnázium napibalog (harmadik nap) az eszéki zsiráf góbirita (harmadik nap) a lüke fiú az elfekvőben (harmadik nap) szeretem az angyalokat (harmadik nap) symposion lift kiállításmegnyitó (harmadik harmadik hang színháza - f/eltűnések (második nap) zenedoboz - a vajdasági szív (második nap) tolnai ottó köszöntése, jelenkor (második a kisinyovi rózsa (első nap) keserédes, avagy megnyitó (első nap) azok a deszkák, az a színpad (első nap) nehéz a szívem - hajnóczy 12 (első nap) thealter lúkbekk 2009 thealter lúkbekk 2008 thealter lúkbekk 2007 thealter lúkbekk 2006

Videók

 

 

azok a deszkák, az a színpad (első nap)

2010.07.16.

22:58

olyan ismerős volt ez az érzés. amikor valaki úgy készülődik, mint egy menyassony, vagy egy fiatal lány egy randira, mert tudja, hogy valami nagyon jó vár rá.

átbiciklizel a hőségben a városon, negyven fok, izzadás, ilyenkor csupa ragacs az ember, még a haja is izzad, de mit sem számít. bekanyarodsz a hajnóczy utcába, és tudod, igen, tudod, hogy mindjárt otthon vagy, mindjárt elkezdődik valami nagyon jó, ami tíz napig tart, mindjárt ott lesznek a régi arcok, van, akinek a nevét sem tudod, de összemosolyogtok majd, mert ha máskor nem is, hát itt, évente egyszer. lezárod a biciklidet, megint eltelt egy év, konstatálod mosolyogva, csapódsz ide-oda, belehallgatsz a beszélgetésbe, hallgatod a gitárszót, és igen, a szívedet elönti az érzés: hazaértél.

bekanyarodtam a hajnóczy utcába, aztán feltűnt a zsina épülete, a kedvenc kovácsoltvas kerítésemmel, betoltam a biciklit - persze, elakadtam most is a kapuban, mint mindig -, és elakadt a lélegzetem.

ott állt a színpad, az én színpadom.


a színpadom a zsina udvarának sarkában.
a színpad, amit kizárólag csak nekem épített sanyibá (akit amúgy nem is így hívnak).
nem is mertem odanézni.
azt hittem, lesz egy raklap, két deszka - de nem azért hittem ezt, mert sanyibáról
ezt gondolom, hanem mert néha igen sekélyes a fantáziám, meg nem is mertem mást
álmodni magamnak.

alig voltak még az udvaron, szinte csak önkéntesek.

közel mentem. körbe jártam. álmélkodva, mint egy kisgyerek. nem hittem el.
ez az én színpadom, amit olyan régen szerettem volna már. lehet, hogy ezt csak gondoltam, de lehet, hogy motyogtam is egy kicsit magam elé.
 
te jó ég.

aztán felmentem a lépcsőn, és ott álltam.
és elfogott a rémület.
nem is jó szó, elfogott a rettegés,  a halálos rettegés, ami átjárta minden zsigeremet, te jó ég, mire vállalkoztam én a zenedoboz-a vajdasági szívvel, mit akarok én itt, nem is vagyok színész, kiabálni sem tudok, pánikba esem, amikor szöveget kell mondani, rettegek, hogy el is felejtem a szavakat, aggódom, halálosan, hogy tetszeni fog-e majd bárkinek is, amit csinálok,

jaj-jaj,

de már nem lehet kihátrálni, itt van ez a gyönyörű színpad, amit sanyibá nekem épített,

de talán lehetne valami hasmenésre hivatkozni, esetleg nagyon hosszú hetek alatt gyógyuló maláriára, a hidegrázást talán tudnám mímelni, meg amúgy is trópusi a hőség, izzadni könnyű lesz,

vagy inkább találjam ki azt, hogy hirtelen el kellett utaznom egy távoli, titokzatos rokon temetésére, de hát ilyet nem hazudik az ember,

vagy mondjam, hogy a kedvenc együttesem lép fel pont azon a négy estén pulában, amikor nekem itt kéne lennem, és hát ne haragudjatok, búcsúkoncert, őket aztán soha többé, se látni, se hallani, ott kell lennem, nyilván megértitek, bocs,

aztán egyszer csak ezek a gondolatok elmúltak.

a pánik, a rettegés, a gyomorszorítás nem.

csak hát nyilvánvaló: elvállaltam, meg is csinálom. és mivel vagy jól csinálom, vagy sehogy, ebből következik, hogy jól fogom csinálni. igyekszem.

csak ne essen az eső.
csak ne felejtsem el a szöveget.
csak ne egyenek meg a szúnyogok.
csak legyenek nézők.

jajj.



a lap tetejére
 

2014 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció