Keresés
 
   
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

önkéntes búcsúparty piros úszóház, gudbáj drinkek fesztivál is klózd maszkalandorok márpedig vannak szubjektív best of 2009 málnamártás, anyázás / hmg soror night az ingyenélő ivo, a popsztár frenetikus transz rózsaszín inváziók - ljud arab zsidó keresztény / ágens iskolai erőszak vs vírus egyenlőnek lenni a tárgyakkal - ache idei találós zsina báj déj az összes kerékpáros nem hogy tudnám kinek vagyok - ékezet elhagyott nők zene száll önkéntes hősök négyből négy és beckett csak radikálisan anya és a kirakat madarak, ló, nikkelszamovár a börtönben csillag börtön bomlás barboncás, kőrösi, stikova, menszátor matek donki sho-bo-gen-zo 19 szelet torta (dobos) a tizennyolcadikról már csak kettőt alszunk

Videók

 

 

bomlás

2009.07.22.

11:57

 

ha az ember sok színházat néz
és éjjel hazafelé biciklilzik a forróságtól remegő városban
furcsa gondolatok szállják meg.

mert elfárad az agya meg a lelke is. a fizikai valóról nem is beszélve.

például hogy mi történik akkor, ha egy húsdarálóba szavakat suttogunk?
betűk potyognak ki alul? vagy csak a ledarált lélegzet?

hogy van-e értelme a színháznak, a betűvetésnek, a pillanatok fotókkal való megörökítésének, vagy teljesen felesleges erőlködni, mert úgyis minden az enyészeté lesz?

hogy van-e értelme a fekete kabát alól előhúzni egy csinos (szlenggel mondva: csinkó) koponyát, és azt kérdezni tőle: lenni vagy nem lenni?

hogy van-e értelme éjszaka még bekapcsolni a gépet, igazgatni a fényképeket (már ami sikerült),  a szöveget, berakosgatni a szép fehér szövegdobozba, amit aztán megnyomni az Új bejegyzés felvétele gombot?

hogy vajon amikor a tetőtér ablakán kinézünk a tejútra, visszanéz-e onnan ránk valaki?

vagy le vagyunk mindannyian ejtve?

jó lenne tudni a választ.

 

ny.eső

 

 



a lap tetejére
 

2014 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció