Keresés
 
   
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

önkéntes búcsúparty piros úszóház, gudbáj drinkek fesztivál is klózd maszkalandorok márpedig vannak szubjektív best of 2009 málnamártás, anyázás / hmg soror night az ingyenélő ivo, a popsztár frenetikus transz rózsaszín inváziók - ljud arab zsidó keresztény / ágens iskolai erőszak vs vírus egyenlőnek lenni a tárgyakkal - ache idei találós zsina báj déj az összes kerékpáros nem hogy tudnám kinek vagyok - ékezet elhagyott nők zene száll önkéntes hősök négyből négy és beckett csak radikálisan anya és a kirakat madarak, ló, nikkelszamovár a börtönben csillag börtön bomlás barboncás, kőrösi, stikova, menszátor matek donki sho-bo-gen-zo 19 szelet torta (dobos) a tizennyolcadikról már csak kettőt alszunk

Videók

 

 

madarak, ló, nikkelszamovár a börtönben

2009.07.22.

20:21


"kasikám"
"az ember elhányja csikófogait és néz a semmibe."
egyetlen lámpa a börtön színháztermében - mintha utcai
szék gyanánt egymásra halmozott könyvek - ki gondolna ilyet, könyvre ülni


kasikám a faszobrásszal vándorol európában
magyar hangja harsányi attila
"európában versek kezdtek nőni a fejemben" - mondja harsányi-kassák, mi meg

kapaszkodunk a szék szélében, és érezzük a fogva tartottak tekintetét a tarkónkon
vagy csak a képzelet játszik velünk?
válaszon gondolkodni nics idő
mert az időt harsányi attila egyetlen hosszú perccé nyújtotta az időt
hóna alá vett bennünket
hóna alá szorított
s vitt magával kassák szövegein keresztül
kassák harmincötpercre vágott szövegén keresztül
amit két hónap alatt tanult meg


így vándoroltunk, harsányi, kassák, mi, civil nézők és csillagos rabok
európában
valami eszelős sodrásban

te kit választanál vándorlástársadul?

harsányi attilát még a későn érkezők sem tudták kizökkenteni
engem egy kicsit igen bosszankodtam is

aztán visszataláltam kassákhoz, a lóhoz meg a madarakhoz a csillagban
időnként az egyik fogvatartott kifújta az orrát köhögött
nem néztem hátra biztosan allergiás gondoltam

amúgy néma csönd

mintha megállt volna az idő
remegett a levegőben a meleg és katonásan álltak a színházteremben a percek
mintha próbált volna belénk vésődni ez a harmincöt-negyven percre jutó sok millió pillanat

"senki nem látja meg a csillagot homlokodon"
édes istenem, hát hány embert tudunk, aki rövid életünkben meglátja a mi csillagunkat? egy kezünkön vagy kettőn számolhatnánk össze, a szerencsésebbek még hozzávehetnék a lábujjaikat is

"ti az én két mutatóujjam vagytok"

milyen jó lehet annak aki így érzi, aki valaha is ezt lemerte írni, hogy ő meg a barátja neki a két mutatóujja
aztán a két mutatóujjból az egyik hazaérkezik a szegénységből a szegénységbe
biztosan hólyagos a talpa
borostás az arca
koszos és ragacsos - vagyis pecsétes - a ruhája és gyűrött is
de hát a vándorélet az maga a vasalatlan valóság

és amúgy pedig vagy vagy

de jobb ha kicsit lehajolunk
mert " fejünk felett elröpül egy nikkelszamovár"

 
(szegedi hetek csoportja: a ló meghal, a madarak kirepülnek - csillag börtön)
- köszönet a képszerkesztésért meyer eszter virágnak -

 

nyemcsok.eva@gmail.com



a lap tetejére
 

2014 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció